4.fejezet

A legszebb tudat reggel mikor rájössz, hogy nem az ébresztőórád csörgésére ébredsz, hanem anyád és apád veszekedésére. Felemelő érzés (remélem érezhető a szarkazmus).
Lekaptam az éjjeli szekrényemről a telefonom és megnéztem az időt. Hat múlt kilenc perce. Sóhajtottam egyet majd felültem az ágyon és zöld mamuszomba bujtattam a lábaim. Álmosan/kómásan a fürdőbe sétáltam és jó hideg vízzel megmostam az arcom. Az álmosság rögtön kirebbent a szememből egy részből a víz miatt, másrészről pedig valami irgalmatlan nagy csörömpölést hallottam. Valószínűleg valamin nagyon összekaptak az ősök. Eddig még soha nem hallottam volna, hogy akármi eltörne.

Lassan a szekrényemhez csoszogtam, majd kihúztam belőle valami viselhetőt, amik még passzolnak is egymáshoz. Őrült lassúsággal vettem fel a ruhadarabokat. Egy párszor megfordult a fejemben, hogy visszabújok az ágyba, mely oly' hívogatóan nézett ki, de aztán rájöttem, hogy úgysem tudnék visszaaludni. Leültem az ágyra, majd körülnéztem a szobában, hogy ugyan mit csinálhatnék korán reggel?! Hirtelen bekattant! Felpattantam az ágyról és az író asztalomhoz sétáltam, majd a polcról levettem egy Red Hot Chili Peppers albumot, majd a CD-t benyomtam a magnóba és bömböltetni kezdtem a zenét. Anyáékat soha nem érdekelte ha ezt csináltam, tudták hogy ilyenkor magányra van szükségem. Most is így volt. Még egy csörrenést hallottam. Csak nem az egyik vázát törték el?

Már szörnyen éhes voltam, de mikor ilyen pillanatok vannak a házban, jobb elzárkózni mindenkitől. Féltem ha lementem volna akkor anya (ahogy ismerem), rajtam töltötte volna ki a dühét amit apa keltett benne. Bár biztos vagyok benne, hogy anya kezdte a vitát. Mindig ő akadt ki valamin.
Már egy jó ideje itt ültem az ágyon és az ablakon keresztül kémleltem az autókkal teli utcát. Az eső is esett, ami Sydney-re nem jellemző. Amúgy érdekes lesz hozzászoknom az itteni időhöz. Itt decemberben kész nyár van és kánikula, június környékén pedig hó van, bár nem sok. Sőt mondhatjuk úgy is, hogy itt nincs is hó. Már értem miért mondják, hogy itt mindig meleg van.

Az eső csak esett, és esett. Valami oknál fogva nem akart megállni. Én pedig csak ott ültem és unottan bámultam ki az ablakon, miközben a szobámban Anthony Kiedis hangja bömbölt, ahogy az Otherside-ot énekli. A dal véget ért, a megmaradt számok is lementek én pedig csak egy nagyot sóhajtottam, majd észrevettem, hogy már nem hallok semmilyen hangot odalentről. Felvont szemöldökkel meredtem a barna fa ajtóra és közben átfontoltam, hogy lemenjek-e vagy se. Hát az éhségem győzött. Szóval az ajtóhoz léptem és kinyitottam, majd lomha léptekkel lecsoszogtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Amint beléptem a helyiségbe az asztalnál megpillantottam apát az asztalnál ülve, szokásához híven újságot olvasott. Vajon ennyire érdekli, hogy mi történt Sydney városában? Anya sehol sem volt. Mosolyogva néztem apára, aki oly' mélyen elmeredt az újságban.
    - Jó reggelt! - köszöntem neki, majd egy cuppanós puszit nyomtam kissé borostás arcára. Amikor észlelte jelenlétemet elmosolyodott.
    - Jó reggelt Lena! Hogy aludtál? - kíváncsiskodott.
    - Egész jól, bár kicsit meleg volt - mondtam neki, miközben a hűtőben kutattam valami ehető étel után  - Anya hol van? Dolgozni ment?
    - Igen. Ha inni is szeretnél, akkor van gyümölcsös tea a pulton, nem rég főztem - nem láttam arcát, viszont tudtam, hogy mosolyog. Pár másodperc után a szendvicshez szükséges ételeket a pultra pakoltam. Egy kis idő után ott díszelgett a tányéromon a mennyei szendvics. Mint apus mondta a pulton tea volt, aminek jó mélyen beszívtam annak illatát. Erdei gyümölcsök illata és íze keveredett, amit egyszerűen imádok. Levettem a polcról a Green Day-es bögrémet, majd megtöltöttem a gyümölcsös folyadékkal. A szendvicsem és teám társaságában leültem az asztalhoz, majd falatozni kezdtem, közben apa jó étvágyat kívánt amit illem tudó ember módjára megköszöntem.

Van egy olyan érzésem, hogy ma nem fog elállni az eső, ami tényleg fura. Épp a közösségi oldalakat böngésztem, amikor megcsörrent a telefonom. Mickey villogott a képernyőn amitől elmosolyodtam. Mióta megismertem, minden napra terveik vannak a fiúkkal, amikbe engem is belevonnak. Örülök, hogy törődnek velem.
    - Szevasz, Sunshine! - szólt bele színes hajú Mike-om. Egy jó ideje Sunshine-nak nevez, hogy miért? Nos, fogalmam sincs. Ha neki ez tetszik, hát rendben.
    - Hali, Rainbow Dash! - köszöntem nevetve. Ha ő így, én úgy. - Mi a terv mára?
    - Ma nyugis napot tartunk - sóhajtott kuncogva - Ha gondolod átmehetek.
Tudtam, hogy mosolyog. Most mindenki fejében az forog, hogy járunk-e vagy sem. Nem járunk.
    - Persze, gyere nyugodtan - mostanra már vigyorogtam.
    - Remélem üres a szobád - mondta komoly hangnemben, én pedig lefagytam. Ez most dugni akar vagy mi? Valószínűleg észrevette szótlanságomat és elkezdett nevetni - Nem szexre gondoltam te perverz állat, úgy értettem hogy lehet-e a szobádban cigizni. De ami azt illeti nem vagyok rossz az ágyban.
    - Te beteg vagy! De nagyon - mondtam nevetve - Mennyi idő múlva érsz ide?
    - Nyugodtan lejöhetsz ajtót nyitni - mondta, majd megszakította a vonalat. Ebben a pillanatban meghallottam a csengő hangját. Mosolyogva megráztam a fejem, majd leszaladtam.

SZÜNET?!

Drága olvasóim és idetévedt idegenek.

Igen, a címből jól kivehető a lényeg.
Először is a bocsánatot kérek amiért több mint egy hónapig nem hoztam új fejezetet. Nos ennek több oka is van, legfőbb ok az iskola. Még a fél év sem múlt el, de már kivagyok és ez miatt se ihletem, se kedvem nincs az íráshoz. Múltkor olvastam egy olyan idézetet, hogy 'Az ihlet a lusta írók kifogása!-Lőrincz L. László'. Nos igen, bevallom lusta is vagyok, de a legfőbb problémám az ötlet hiány!

A lényeg az lenne, hogy a blogok amiket jelenleg vezetek mindegyiken szünetet jelentek be. A szünet végét nem tudom. Lehet, hogy 1 hónap, talán 3 hónap...esetleg fél év. Kitudja, lehet, hogy 1 év is lesz belőle. Tényleg nem tudom.

És még egy fontos dolog. Szeretném ha ötleteket adnátok TI olvasók, hogy nektek mi tetszene. Ha irtok itt megjegyzést, esetleg e-mailt az ötleteitekről azt nagyon megköszönném. Természetesen nem azt kérem, hogy ti írjátok meg helyettem, csak hogy írjátok le két-három mondatban az ötletet. Pl. Lenának és Lukenak legyen egy vak randijuk amit a srácok szerveztek nekik, hogy jobban összebarátkozzanak
Valahogy így kérem, és ismétlem AKÁRHOL írhattok!!

Elérhetőségek:

Facebook 2
Twitter 2
Google+

E-mail: lena.a.d2014@gmail.com

Liebster Award #2

Nagyon szépen köszönöm a a második dijamat Stoessel Martina-nak!:)

Szabályok:

Írd ki kitől van!
Írj 11 dolgot magadról!
Válaszolj 11 kérdésre!
Írj 11 kérdést!
Küldd el 11 embernek!

Magamról:
1. Természet védő vagyok.
2. Imádom a 80-as évek zenéit.
3. Retro őrült vagyok.
4. I'm rocker.
5. Kedvenc színem a fekete és a zöld.
6. Néha hajnalig fent vagyok, csak azért mert olvasok.
7. Álmaim városa Louisiana és Sydney.
8. Lena Meyer-Landrut a kedvenc énekesnőm.
9. Imádom az akció, sci-fi és kaland filmeket.
10. Szeretek sétálni.

11. Nagyon várom a téli szünetet.

Martina kérdései:

1. Mióta írsz blogot?
2014. 01.10.
2. Hány blogod van?
6 blogom van, és 3 közös...szóval 9 :DD
3. Hány könyvet olvastál ki?
Sokat.
4. Kedvenc versed?
Amit az egyik barátommal találtunk ki.
5. Kedvenc íród?
Blogos: Azy
Könyvet kiadott: Leiner Laura
6. Kedvenc színész?
Rachel McAdams.
7. Utált személy?
Selena Gomez.
8. Kedvenc blog?
Angyal az éjben, Egy Elirt Telefonszám, Hello Mr.Hemmings
9. 1D vagy Justin Bieber?
1D.
10. Kedvenc 1D tag?
Louis Tomlinson *Q*
11. Kedvenc énekes?
Lena Meyer-Landrut és Demi Lovato.

Kérdéseim (Martinától lopom őket):
1. Mióta írsz blogot?
2. Hány blogod van?
3. Hány könyvet olvastál ki?
4. Kedvenc versed?
5. Kedvenc íród?
6. Kedvenc színész?
7. Utált személy?
8. Kedvenc blog?
9. 1D vagy Justin Bieber?
10. Kedvenc 1D tag?
11. Kedvenc énekes?

Akinek küldöm:

Tanyasi Álom
Hello Mr. Hemmings

Liebster Award #1

Az Australian Idiots című blog megkapta az első díját, amit nagyon szépen köszönök Nóra Wolf-nak! :)

Szabályok:
Írd ki kitől van!
Írj 11 dolgot magadról!
Válaszolj 11 kérdésre!
Írj 11 kérdést!
Küldd el 11 embernek!

Magamról:

1. Fogalmam sincs, hogy mit írjak ide magamról.
2. Sokak szerint titokzatos vagyok.
3. Van egy rossz szokásom, tűrök és hallgatok.
4. Szeretem az életem.
5. Imádok utazni.
6. Ha valami gondom van lelkileg, akkor azt leírom a blogomba.
7. Imádok rajzolni és festeni, több 'alkotásom' is van.
8. Mostanában rászoktam a rock, punk, metál zenékre, de még mindig szeretem a pop-ot.
9. Sokat olvasok.
10. Kritizálom magam.
11. Nem vagyok társasági lény.

Nora kérdései:

1. Melyik sztárt utálod a leginkább?
Egyiket sem utálom, csak némely celeb személyisége nem egyezik az enyémmel és ezért kissé unszimpatikus.
2. Ki a kedvenc énekesed-énekesnőd?
Talán John Legend és Lena Meyer-Landrut. 
3. Ki a kedvenc íród?
Valószínűleg Leiner Laura.
4. Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?
Hadd kezdjek új életet. 
5. Ki a leghelyesebb fiú/férfi a sztárvilágban?
Luke Hemmings és Louis Tomlinson.
6. 1D vagy 5SOS?
Fogós kérdés, de a 1D-t sokkal előbb ismertem meg, és hozzájuk nagyobb kívánságaim vannak mint a 5SOS-hoz...szóval 1D. 
7. Mi a kedvenc telefonmárkád?
Alcatel
8. Vámpirnaplók vagy Teen Wolf?
Egyiket se nézem.
9. Kedvenc dalod?
Red Hot Chili Pepper - Californation
10. Mióta blogolsz?
2014.01.10.
11. Mi inspirál, hogy blogolni kezdj?
Az egyik barátnőm könyörögte ki, hogy kezdjünk blogot, és azóta naponta jönnek az ötletek. 

Kérdéseim: 

1. Melyik a kedvenc blogod?
2. Horror vagy vígjáték?
3. Kedvenc együttes?
4. Álmaid városa?
5. Életcél?
6. Hányadikos vagy?
7. Bírod az alkoholt?
8. Kedvenc ünnep?
9. Melyik az a szó, amit legtöbbet használsz?
10. Melyik könyvet olvastad el utoljára?
11. Olvastad már a blogom? (:DD)

Akiknek küldöm: 
Egy Elírt Telefonszám

És még azoknak akik ezt végig olvasták. Szóval, hajrá olvasók :)

3.fejezet/2

'Viszonylag elég gyorsan elértünk a házig ahol Michael lakott. Leparkolt a feljárón majd leállította a motort és kiszálltunk. Rögtön megcsapta a fülemet a hangos ricsaj. Mikey küldött egy biztató mosolyt, majd karját átdobta a vállamon és az ajtóhoz invitált. Beléptünk a házba így még jobban hallva a fiúk hangoskodását.' 

Amint beléptünk az előszobába egy göndör barna hajú srácot láttam kijönni az egyik helyiségből. Mosolygós arca miatt rögtön szimpatikus lett. Amikor oda ért hozzánk megölelt majd Michael bemutatott egymásnak minket, megtudtam hogy Ashtonnak hívják.
    - Amúgy jelenleg nagy a feszültség a srácoknál! Luke egy csaj miatt kezd bedilizni...  -  mondta nevetve, én csak mosolyogtam.-Most épp ezerrel engedik a Green Day-t. Michael, te mit csináltál ennyi ideig? Úgy tudtuk hogy csak érte mész  -  itt rám mutatott. - Vagy...ti együtt vagytok?
Én és Michael egymásra néztünk, majd vissza Ashtonra és hevesen ráztuk a fejünket.
    - Csak tegnap ismertük meg egymást!  -  mondta nevetve Mikey. - Amúgy meg a boltba is voltam, na meg Lenanal egy kicsit szenvedtünk is.
Elnevettem magam. Ashton beinvitált a nappaliba ahol a két srác a kanapén ült nekem háttal és ezerrel üvöltötték Green Day American Idiot-ját, közben gitároztak. A szöszke nagyon ismerős volt a hangja alapján. Amikor oldalra fordult, rögtön felismertem. A srác akit tegnap lekoptattam. Bennem megállt az ütő. Oh, Istenem...hova kerültem én?
Michael lekapcsolta a zenét, mire a két fiú ránk kapta a tekintetét. A szöszi kék szeme rögtön megakadt rajtam. Elfordítottam a fejem és a halvány zöld falat kezdtem vizslatni, mintha annyira érdekes lenne. Valahogy most már úgy éreztem hogy két ember figyel. Egy pillanatra rájuk pillantottam, majd észrevettem hogy már a kreol bőrű is bámul.
    - Michael, te meg honnan szedted össze ezt a csajt?  -  hallottam meg az ázsiai kinézetű srác hangját.
    - Tegnap találkoztunk a parkban, illetve valamin nagyon elgondolkodott ahogy én is, így egymásba rohantunk  -  mesélte nevetve Mikey.
    - Mily' romantikus!  -  mondta gúnyosan az ázsiai.
    - Nem vagyunk együtt!  -  mondtuk szinte egyszerre Mike-al, majd én folytattam.  - És fogalmam sincs hogy mi bajod van velem! Nem ártottam neked semmit!
    -Egy órát kellett várnom hogy sorra jussak azért a kibaszott tetoválásért!  -  szűrte ki fogai között.
    -Milyen nagy eset!  -  vágtam vissza.Épp szólalt volna meg, de a szöszi közbeszólt.
    -Hagyjátok abba! Ha már itt tartunk, miért viselkedtél úgy velem?  -  kérdezte halványan mosolyogva a szöszi. Idegesített hogy nem tudom a nevét.
    -Mi ez? Kihallgatás? Még a neveteket sem tudom....
    -Luke vagyok, ő pedig Calum  -  mutatott a haverjára. Ekkor a kreol bőrű vagyis kajánul elvigyorodott.
    -Amúgy sexy a fekete melltartód Lena drága! Amilyen harapós vagy, olyan dögös is!  -  kacsintott egyet, mire Luke fejbe csapta. Perverz disznó!

    -Ti honnan ismeritek egymást?  -  kérdezte Mikey. Elég érdekes fejet vágott, közben hármunkon kapkodta a tekintetét.
    -A tetkó szalonban találkoztunk és Calum vagy hogy hívják, kiakadt amiért én előbb odaértem és Joe előbb csinálta meg a tattoo-mat!  -  vázoltam fel röviden a storyt.
Mikey bólintott, majd szólt hogy inkább később fejezzük be a vitát. Lementünk a pincébe ahol egy próba terem volt berendezve. A srácok rögtön a hangszerekhez rohantak. Ashton beült a dobok mögé, Mike a gitárhoz, Calum és Luke szintén a gitárhoz. Én elterültem az oda beszervált kanapén, vagyis lábaimat feltettem a hát támlára, a fejemet pedig lelógattam, így hajam a padlón pihent. Fejjel lefelé bámultam rájuk, mikor észrevettek elvigyorodtak, most kivételesen én is elmosolyodtam. Nem engedem hogy akárki elcsessze a napomat.
Mivel valamelyik srác lehozta a chips-sel és csokival teli zacskót, ezért belenyúltam (már amennyire lehet fejjel lefelé), és kivettem azt ami először a kezembe került. Popcorn. Kibontottam és elkezdtem falatozni.
    - Na halljam, mit tudtok!  -  szóltam nekik, majd még egy kis darabot a számba dobtam. Mások nem mernek így enni mert félnek hogy megfulladnak, én nem félek a haláltól.
    -Rendben, mit játszunk? Mondjuk a Beside You-t?  -  kérdezte Ashton.
    -Nem lehetne hogy inkább a Never Be-t?  -  kérdezett vissza Luke. A többiek rábólintottak, majd meghallottam az első akkordokat.
Akármennyire is nem az én stílusom ez a pop zene, ez a dal kifejezetten tetszett. Észrevettem, hogy Luke gyakran rám pillantott a dal közben. Néha kicsit el is pirultam amit valószinűleg észrevett, mivel mosolya még nagyobb lett.

3.fejezet/1

Reggel a mobilom csörgésére ébredtem. Még annak örültem volna ha az ébresztő szólna. Morcosan kikeltem az ágyból és a krémszinű íróasztalomhoz sétáltam, majd megnéztem, hogy ki hív. Ismeretlen szám. A kíváncsiságom hajtott, szóval elhúztam a ''fogadás'' gombot.
-Haló?-kérdeztem kissé álmosan.
-Lena, te vagy az?-kérdezte egy ismerős hang.
-Igen?!
Hallottam ahogy sóhajtott egyet.
-Michael vagyok -itt én is fellélegeztem. Azt hittem, hogy valami idióta hívott.
-Honnan van meg a számom?-kérdeztem kíváncsian, mivel jól tudom, hogy nem adtam meg neki a számom.
-Telefonkönyv -nevetett. Hogy ez nekem nem jutott eszembe?!
-És...miért is hívtál ilyen korán?-kérdeztem egy ásítás közepette. Sóhajtott egyet, majd megszólalt.
-Lena, fél tíz van és csak azért hívlak, hogy hamarosan indulok, meg, hogy milyen kaját vegyek?-éreztem hangján ahogy vigyorog, közben zöld hajába túr.
-Chipset...... sok-sok chipset -mondtam hunyorogva, de aztán rájöttem hogy ő ezt nem látja. Elkezdett nevetni.
-És csokit!-mondtam gyorsan. Nagyon régen ettem csokit, eddig fogyókúrán voltam ami meghozta a kívánt eredményt. De már nem bírom tovább oly' finom szerelmem nélkül aki mindig megértett.
-Igenis, kapitány!-nevetett. -Na, kapd össze magad mert lassan majd érkezek -és ezzel le is tette. Én pedig az órámra tekintettem, ami háromnegyed tízet mutatott. A telómat letettem az asztalra, majd a szekrényhez rohantam. Kivettem belőle egy rózsaszín csőnadrágot, és egy lenge fehér felsőt. A fehérneműs fiókhoz sétáltam, kivettem egy fehér melltartót és egy szintén fehér francia bugyit. Gyorsan magamra kaptam mindent amit előszedtem, nem érdekelt volna ha valaki benyit. Siettem!
A fürdőben megmostam az arcom, fogat mostam -bár nem is ettem-, majd megfésültem a hajam. Hagytam természetes módban a vállamra omolni. Sminknek csak alapozót és szempillaspirált tettem fel. Fújtam magamra egy kis parfümöt majd visszasétáltam a szobámba. Épp a telómat tettem a zsebembe, amikor eszembe jutott hogy még friss a tetoválás, ezért le kéne ragasztani valamivel. Tudtommal még maradt az első tetkómról ez az átlátszó papír, vagy mi. Leszaladtam a konyhába, ott ült apa és újságot olvasott. Köszöntem neki, majd előkotortam az átlátszó cuccot, és a nappaliba mentem. Leültem a kanapéra és pont akkor hallottam egy dudaszót, ami azt jelentette hogy Michael a házunk előtt áll. Elkáromkodtam egy sort, majd elkezdtem tekerni a papírt. Amennyit jónak találtam levágtam, majd kerestem ragasztót.
Valószinűleg sokáig sz*rakodtam a tattoo leragasztásával mert meghallottam a csengő hangját, és mielőtt még felkeltem volna, apa szólt hogy majd ő kinyitja. És mielőtt megkérdeznétek, anya már rég elment itthonról. Pár napja talált munkát, és most dolgozik.
Egy ismerős alak sétált be a nappaliba, és furán nézett rám.
-Te meg mi a francot csinálsz?-kérdezte köszönés nélkül, amit szívem szerint egy kicsit bunkónak találtam.
-Neked is szia Mikey-köszöntem neki rá se nézve, mert még mindig a tattoo leragasztásával foglalatoskodtam. Semmi kedvem nincs ahhoz hogy a dokihoz járjak amiért befertőződhet.
-Kérdeztem valamit...-tért vissza a témához Michael.
-Épp a tetkómat próbálom leragasztani, mivel nem akarom hogy befertőződjön-mondtam halál nyugodtan.
-Van tetkód? Na, várj, segítek.... a srácok már várnak minket-mosolygott. Valószinűleg olyanok lehetnek ezek a fiúk mintha testvérek lennének. Egy kis szenvedés után, de sikerült leragasztani. Elköszöntem apától, felvettem a fehér Converse cipőmet. Kiléptünk az ajtón, majd a fekete járgány felé vettük az irányt. Mikor közelebbről megvizsgálhattam, csak egy 'Wow' jött ki a torkomon. Mikey csak önelégülten mosolygott, majd úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót. Beültem, majd nem sokkal később a zöld hajú srác is mellettem ült.
-Tehát, hogy csak úgy ismertessem a fiúkat veled valamennyire -kezdte el, mire őt kezdtem kémlelni.-Kezdjük Calummal... nos, ő olyan kedves, megértő, bohókás, perverz és flegma, de csak akkor ha valaki nem szimpi neki vagy pedig nem úgy van valami ahogy ő akarja. Utána van Luke, ő a legnyugodtabb köztünk, sokat eszik, kedves, vicces és kibaszott magas -itt mind a ketten elnevettük magunkat. -Akkor ott van még Ashton... ő a legidősebb köztünk, de a a leghülyébb is. Amúgy nagyon megértő és közvetlen az emberekkel, nagyon jó társaság.... És végül ott vagyok én, akiről nem hiszem hogy kell mesélnem!-egy pillanatra levette szemét az útról és rám mosolygott. Az út további része csendben telt, csak a rádió hangját és az autó motor gyönyörű brummogását hallottuk, ami -lehet hogy hülyén hangzik- elvarázsolt. Imádom az autókat.
Viszonylag elég gyorsan elértünk a házig ahol Michael lakott. Leparkolt a feljárón majd leállította a motort és kiszálltunk. Rögtön megcsapta a fülemet a hangos ricsaj. Mikey küldött egy biztató mosolyt, majd karját átdobta a vállamon és az ajtóhoz invitált. Beléptünk a házba így még jobban hallva a fiúk hangoskodását.

2.fejezet

Már egy ideje a parkban deszkázom egyik helyről a másikra... céltalanul. Agyam az eddigi életemen kattog, szokás szerint. Óvodától kezdve a mai napig mindent amire emlékeztem elgondolkoztam. Nem igazán voltak barátaim, szóval nem igazán hiányzott a régi életem, viszont fura lesz megszokni, hogy most nagyvárosban fogok élni. Míg nem költöztünk Sydney-be, egy mezővárosban éltünk a szüleimmel. Sajnos nem volt testvérem, pedig mindig is szerettem volna legalább egyet. A szüleimmel nem igazán tudtam megbeszélni a gondjaimat, mivel nagyon sokat dolgoztak és utaztak. Az a két 'barátnak' nevezhető lény, akik alig foglalkoztak velem, sosem érdeklődtek irántam. Ellentétben velük, én mindig is gondoskodó fajta voltam. Rögtön kiszúrtam ha valakinek valami gondja volt. Olyanoknak segítettem egyes dolgokban -lelkileg- akik engem le se sz*rtak, és még egy 'köszönöm'-öt se mondtak. Az egyik esetnél már betelt a pohár, elegem lett ebből és úgy döntöttem hogy valamilyen részt megváltozok. Ezt azt hiszem 15 éves koromban döntöttem el. Ez volt életem legjobb döntése.. akkor kattantam rá a tetkókra és könyörögtem anyuéknak hogy nekem is lehessen. Először nem engedték, viszont akkor titokban csináltattam, egy cserkész liliomot. Mikor rájöttek, eléggé kiakadtak, de aztán rájöttek hogy nem tudnak már megváltoztatni, szóval inkább beletörődtek.
Még egyes dolgokon elgondolkoztam, végül elértem egészen a mai napig. Az a kék szemű srác. Rajta agyaltam. Miért jött utánam? Miért érdekelte a nevem? Miért voltam vele annyira bunkó, amikor ő nem mondott rám egy rossz szót se? Túl sok a 'miért?'.... a fejemben egy csomó megválaszolatlan kérdés kavargott, amikor hirtelen valaki nekem jött -vagy én mentem neki-, és ennek következtében leestem a gördeszkáról. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat.
-Oh Jézusom....sajnálom, nem volt szándékos.....-hadarta gyorsan egy hang, ami valószínűleg fiúé lehetett. Segített felállni, majd leporoltam magam és ránéztem. Kicsit meglepődtem a haján, ami különös furcsasággal zölden virított. Eszembe jutott hogy hozzá kéne szólni, tehát szólásra nyitottam a számat.
-Nincs semmi baj, meg én is figyelhettem volna jobban-eresztette neki egy kis mosolyt. Újra haját kezdtem vizsgálni, amit észrevehetett mert elkezdett nevetni. Belenéztem szemébe ami kék volt. Végigmért, majd a földre nézett és meglátta a deszkám.
-Gördeszkázol?-kérdezte vigyorogva. Én csak bólintottam mosolyogva.
-Oh milyen barom vagyok...-csapott homlokára- Michael vagyok. Michael Clifford.
Kezet nyújtott én pedig elfogadtam.
-Lena Henderson.
Ismét elvigyorodott. Remélem jóba leszünk, és remélhetőleg sokszor fogom látni. Nem mint a szöszkét, rá nem igazán vagyok kíváncsi. Nem szimpatikus.
-És mióta deszkázol?-zavart meg gondolkodásom Michael.
-Nem olyan rég óta, csupán 2 éve-mosolyogtam rá.
Nagyon sokáig beszélgettünk. Észre se vettük, de már kezdett sötétedni, én pedig vacsorára otthon szerettem volna lenni. Mikey felajánlotta hogy hazakísér ha már úgy nekem jött, ezzel fájdalmat okozva a hátsó felemnek. Vonakodva de elfogadtam. Elindultunk a megfelelő irányba majd ismét beszélgetni kezdtünk. Hazafelé kicsit többet mesélt erről a bandáról, amit ő és a haverjai alapítottak. Megígérte hogy holnap bemutat nekik. Ennek külön örültem, mert így legalább lesznek barátaim. Lassan megérkeztünk a házunk elé.
-Nos, itt lennénk-mondtam számat elhúzva. Ő is így tett, majd megszólalt:
-Hát akkor szia Lena, aludj jól és holnap délelőtt tízre legyél kész, mert viszlek a haverokhoz-mondta a végét nevetve, majd megölelt. Én is nevettem és viszonoztam gesztusát. Lassan elengedett, én pedig egy puszit nyomtam arcára amitől egy kicsit elpirult.
-Jóéjt Mikey..... ne értsd férre ezt a puszit-kacsintottam rá majd beslisszoltam a házba és elordítottam magam hogy 'Megjöttem'. A konyhába mentem, kezet mostam és átmentem az ebédlőbe. Nyomtam egy puszit szüleim arcára köszönés képpen, majd neki láttunk enni, mert épp időben értem ide.
Vacsora után gyors letussoltam, persze úgy hogy az újdonsült tattoo-t ne érje víz. Megszárítkoztam, felvettem a pizsamám, ami egy kb. 3 számmal nagyobb All Time Low-s póló volt, és egy egyszerű francia bugyi. Mivel meleg volt, nem vettem fel nadrágot. Felnyitottam a laptop-ot és bejelentkeztem a nagyobb közösségi oldalakra, ilyen volt a Facebook és a Twitter, a mobilomon pedig felmentem Instagramra. Nem sok érdekes dolog volt, sőt semmi. Mikey bejelölt facen és bekövetett Twitteren. Visszajelöltem/követtem, majd lecsuktam. Elég fáradt voltam. A hajamat felkötve hagytam és bedőltem az ágyba, de persze előtte elkapcsoltam a villanyt. Betakaróztam -fogalmam sincs miért, hiszem meleg volt- és lehunytam szemhéjaimat. Elég gyorsan átmentem 'Álomországba' és ott éltem le az este többi részét.

1.fejezet

Megálltak előttünk, nekem csak intettek majd az ázsiai fiú Joe-hoz fordult, aki csak meredt rá.
-Joe, nem úgy volt hogy ma nekem fejezed be a tetkómat?-kérdezte idegesen a srác. A tetováló sóhajtott egyet majd ismét ráemelte tekintetét.
-A csajjal előbb megbeszéltem, te meg csak gyorsan elmentél hogy nem tudtam mondani hogy hányra gyere!-'szidta le' a srácot. A mögötte álló srác velem együtt próbálta visszatartani a nevetését. Persze nekem azért elég fura volt hogy három hímnemű áll körülöttem én pedig melltartóban vagyok. Kipirult arccal az atlétám után nyúltam és a mellkasomra tettem. A szőke hajú srác minden mozdulatomat követte. Majd szeme megakadt az atlétámon amin a 'Ramones' logója volt.
-Bírod a Ramones-t?-kérdezte halkan, mivel Joe és a másik srác épp valamin dumáltak.
-Ja..te is?-kérdeztem vissza. Bólintott egyet. Ezután csöndben voltunk, és vártuk hogy befejezzék a traccs partit. Mikor végre befejezték a kreol bőrű srác fújtatva leült és rám meredt.
-Mivan?!-kérdeztem furán nézve rá.
-Örülj, előbb lesz tetkód!-mondta még mindig engem nézve. Én csak vállat vontam, majd Joe felé fordítottam a fejem épp a feketét töltötte a 'szerkentyűbe'. Felém fordult, majd rámutatott az atlétámra, jelezve hogy tegyem le, mert ő nem fizeti az 10 évi mosást, csak mert a festék nem fog kijönni belőle. Szemforgatva visszatettem oda ahonnan elvettem. A két srác szeme rögtön megakadt mellkasomon, a kreol bőrű pedig egy perverz mosolyra húzta száját. Megforgattam szemeimet majd figyelmemet a tetováló tű felé fordítottam, ami éppen akkor ért hozzá a bőrömhöz. Számat összeszorítottam a fájdalomtól. Eleresztettem egy sóhajt majd lehunytam szemeimet.
-Mi az? Csak nem fáj?-kérdezte némi gúnnyal a hangjában. Szúrósan rápillantottam majd megszólalt.
-Most nagyon szépen megkérlek hogy fogd be azt a lepcses szádat, vagy kitépem a nyelved! Így is elég szar napom van, erre jössz te és még jobban elbaszod!-mondtam minél idegesebben. Erre csak elkerekedett szemmel bámult rám, majd a haverjára. Visszafordítottam a fejem, és vártam hogy Joe befejezze.

***

Amint Joe befejezte, lefényképezte és már mehettem is. Mosolyogva megköszöntem és átadtam a pénzt. Amikor az ajtón mentem ki, hallottam ahogy a kreol bőrű azt mondja, hogy 'Na végre!'. Nem nagyon izgatott, szóval csak lazán elindultam a kijárat felé. Mosolyogva elköszöntem a csajtól aki eligazított, majd kiléptem a az ajtón. A gördeszkám felé vettem az irányt, amit a falnak döntöttem. Elvettem, ráálltam és épp indulni akartam amikor egy kéz a jobb csuklómhoz kapott. Kicsit megijedtem, és ennek köszönhetően majdnem elestem. Hátraforditottam a fejem és megpillantottam a kék szemű, piercing-es srácot. Igy jóval
magasabb volt mint én.
-Mit akarsz?-kérdeztem idegesen.
-Legalább a neved áruld el.....-engedett felém egy szerény mosolyt. Azt hittem elröhögöm magam, engem nem lehet ilyen könnyen megvenni.
-Hé figyelj....ha annyira tudni akarod hogy ki vagyok, akkor telj be annyival hogy Lena. Engem nem lehet ilyen könnyen elcsábítani! Tudom mi a célod, de nem, nem vagyok ribanc..... minden férfi benyalizik aztán meg csak úgy eldobják a nőket! Na ebből nem kapsz!-és bemutattam neki a gyönyörűséges középső ujjam. Csak megrökönyödve állt ott előttem, majd egy mély levegőt véve szólásra nyitottam ajkait.
-Semmi ilyen szándékom nincs....nem minden férfi ilyen!-és megint mosolygott. Úristen, hogy tud valaki ennyit mosolyogni? Még ilyen helyzetben is....
Elrántottam a kezem, majd csapot-papot otthagyva elindultam a parkba. Nem akartam haza menni. Úgyse tudnék ott mit csinálni.... tehát az úti cél: a park.