2.fejezet

Már egy ideje a parkban deszkázom egyik helyről a másikra... céltalanul. Agyam az eddigi életemen kattog, szokás szerint. Óvodától kezdve a mai napig mindent amire emlékeztem elgondolkoztam. Nem igazán voltak barátaim, szóval nem igazán hiányzott a régi életem, viszont fura lesz megszokni, hogy most nagyvárosban fogok élni. Míg nem költöztünk Sydney-be, egy mezővárosban éltünk a szüleimmel. Sajnos nem volt testvérem, pedig mindig is szerettem volna legalább egyet. A szüleimmel nem igazán tudtam megbeszélni a gondjaimat, mivel nagyon sokat dolgoztak és utaztak. Az a két 'barátnak' nevezhető lény, akik alig foglalkoztak velem, sosem érdeklődtek irántam. Ellentétben velük, én mindig is gondoskodó fajta voltam. Rögtön kiszúrtam ha valakinek valami gondja volt. Olyanoknak segítettem egyes dolgokban -lelkileg- akik engem le se sz*rtak, és még egy 'köszönöm'-öt se mondtak. Az egyik esetnél már betelt a pohár, elegem lett ebből és úgy döntöttem hogy valamilyen részt megváltozok. Ezt azt hiszem 15 éves koromban döntöttem el. Ez volt életem legjobb döntése.. akkor kattantam rá a tetkókra és könyörögtem anyuéknak hogy nekem is lehessen. Először nem engedték, viszont akkor titokban csináltattam, egy cserkész liliomot. Mikor rájöttek, eléggé kiakadtak, de aztán rájöttek hogy nem tudnak már megváltoztatni, szóval inkább beletörődtek.
Még egyes dolgokon elgondolkoztam, végül elértem egészen a mai napig. Az a kék szemű srác. Rajta agyaltam. Miért jött utánam? Miért érdekelte a nevem? Miért voltam vele annyira bunkó, amikor ő nem mondott rám egy rossz szót se? Túl sok a 'miért?'.... a fejemben egy csomó megválaszolatlan kérdés kavargott, amikor hirtelen valaki nekem jött -vagy én mentem neki-, és ennek következtében leestem a gördeszkáról. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat.
-Oh Jézusom....sajnálom, nem volt szándékos.....-hadarta gyorsan egy hang, ami valószínűleg fiúé lehetett. Segített felállni, majd leporoltam magam és ránéztem. Kicsit meglepődtem a haján, ami különös furcsasággal zölden virított. Eszembe jutott hogy hozzá kéne szólni, tehát szólásra nyitottam a számat.
-Nincs semmi baj, meg én is figyelhettem volna jobban-eresztette neki egy kis mosolyt. Újra haját kezdtem vizsgálni, amit észrevehetett mert elkezdett nevetni. Belenéztem szemébe ami kék volt. Végigmért, majd a földre nézett és meglátta a deszkám.
-Gördeszkázol?-kérdezte vigyorogva. Én csak bólintottam mosolyogva.
-Oh milyen barom vagyok...-csapott homlokára- Michael vagyok. Michael Clifford.
Kezet nyújtott én pedig elfogadtam.
-Lena Henderson.
Ismét elvigyorodott. Remélem jóba leszünk, és remélhetőleg sokszor fogom látni. Nem mint a szöszkét, rá nem igazán vagyok kíváncsi. Nem szimpatikus.
-És mióta deszkázol?-zavart meg gondolkodásom Michael.
-Nem olyan rég óta, csupán 2 éve-mosolyogtam rá.
Nagyon sokáig beszélgettünk. Észre se vettük, de már kezdett sötétedni, én pedig vacsorára otthon szerettem volna lenni. Mikey felajánlotta hogy hazakísér ha már úgy nekem jött, ezzel fájdalmat okozva a hátsó felemnek. Vonakodva de elfogadtam. Elindultunk a megfelelő irányba majd ismét beszélgetni kezdtünk. Hazafelé kicsit többet mesélt erről a bandáról, amit ő és a haverjai alapítottak. Megígérte hogy holnap bemutat nekik. Ennek külön örültem, mert így legalább lesznek barátaim. Lassan megérkeztünk a házunk elé.
-Nos, itt lennénk-mondtam számat elhúzva. Ő is így tett, majd megszólalt:
-Hát akkor szia Lena, aludj jól és holnap délelőtt tízre legyél kész, mert viszlek a haverokhoz-mondta a végét nevetve, majd megölelt. Én is nevettem és viszonoztam gesztusát. Lassan elengedett, én pedig egy puszit nyomtam arcára amitől egy kicsit elpirult.
-Jóéjt Mikey..... ne értsd férre ezt a puszit-kacsintottam rá majd beslisszoltam a házba és elordítottam magam hogy 'Megjöttem'. A konyhába mentem, kezet mostam és átmentem az ebédlőbe. Nyomtam egy puszit szüleim arcára köszönés képpen, majd neki láttunk enni, mert épp időben értem ide.
Vacsora után gyors letussoltam, persze úgy hogy az újdonsült tattoo-t ne érje víz. Megszárítkoztam, felvettem a pizsamám, ami egy kb. 3 számmal nagyobb All Time Low-s póló volt, és egy egyszerű francia bugyi. Mivel meleg volt, nem vettem fel nadrágot. Felnyitottam a laptop-ot és bejelentkeztem a nagyobb közösségi oldalakra, ilyen volt a Facebook és a Twitter, a mobilomon pedig felmentem Instagramra. Nem sok érdekes dolog volt, sőt semmi. Mikey bejelölt facen és bekövetett Twitteren. Visszajelöltem/követtem, majd lecsuktam. Elég fáradt voltam. A hajamat felkötve hagytam és bedőltem az ágyba, de persze előtte elkapcsoltam a villanyt. Betakaróztam -fogalmam sincs miért, hiszem meleg volt- és lehunytam szemhéjaimat. Elég gyorsan átmentem 'Álomországba' és ott éltem le az este többi részét.