4.fejezet

A legszebb tudat reggel mikor rájössz, hogy nem az ébresztőórád csörgésére ébredsz, hanem anyád és apád veszekedésére. Felemelő érzés (remélem érezhető a szarkazmus).
Lekaptam az éjjeli szekrényemről a telefonom és megnéztem az időt. Hat múlt kilenc perce. Sóhajtottam egyet majd felültem az ágyon és zöld mamuszomba bujtattam a lábaim. Álmosan/kómásan a fürdőbe sétáltam és jó hideg vízzel megmostam az arcom. Az álmosság rögtön kirebbent a szememből egy részből a víz miatt, másrészről pedig valami irgalmatlan nagy csörömpölést hallottam. Valószínűleg valamin nagyon összekaptak az ősök. Eddig még soha nem hallottam volna, hogy akármi eltörne.

Lassan a szekrényemhez csoszogtam, majd kihúztam belőle valami viselhetőt, amik még passzolnak is egymáshoz. Őrült lassúsággal vettem fel a ruhadarabokat. Egy párszor megfordult a fejemben, hogy visszabújok az ágyba, mely oly' hívogatóan nézett ki, de aztán rájöttem, hogy úgysem tudnék visszaaludni. Leültem az ágyra, majd körülnéztem a szobában, hogy ugyan mit csinálhatnék korán reggel?! Hirtelen bekattant! Felpattantam az ágyról és az író asztalomhoz sétáltam, majd a polcról levettem egy Red Hot Chili Peppers albumot, majd a CD-t benyomtam a magnóba és bömböltetni kezdtem a zenét. Anyáékat soha nem érdekelte ha ezt csináltam, tudták hogy ilyenkor magányra van szükségem. Most is így volt. Még egy csörrenést hallottam. Csak nem az egyik vázát törték el?

Már szörnyen éhes voltam, de mikor ilyen pillanatok vannak a házban, jobb elzárkózni mindenkitől. Féltem ha lementem volna akkor anya (ahogy ismerem), rajtam töltötte volna ki a dühét amit apa keltett benne. Bár biztos vagyok benne, hogy anya kezdte a vitát. Mindig ő akadt ki valamin.
Már egy jó ideje itt ültem az ágyon és az ablakon keresztül kémleltem az autókkal teli utcát. Az eső is esett, ami Sydney-re nem jellemző. Amúgy érdekes lesz hozzászoknom az itteni időhöz. Itt decemberben kész nyár van és kánikula, június környékén pedig hó van, bár nem sok. Sőt mondhatjuk úgy is, hogy itt nincs is hó. Már értem miért mondják, hogy itt mindig meleg van.

Az eső csak esett, és esett. Valami oknál fogva nem akart megállni. Én pedig csak ott ültem és unottan bámultam ki az ablakon, miközben a szobámban Anthony Kiedis hangja bömbölt, ahogy az Otherside-ot énekli. A dal véget ért, a megmaradt számok is lementek én pedig csak egy nagyot sóhajtottam, majd észrevettem, hogy már nem hallok semmilyen hangot odalentről. Felvont szemöldökkel meredtem a barna fa ajtóra és közben átfontoltam, hogy lemenjek-e vagy se. Hát az éhségem győzött. Szóval az ajtóhoz léptem és kinyitottam, majd lomha léptekkel lecsoszogtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Amint beléptem a helyiségbe az asztalnál megpillantottam apát az asztalnál ülve, szokásához híven újságot olvasott. Vajon ennyire érdekli, hogy mi történt Sydney városában? Anya sehol sem volt. Mosolyogva néztem apára, aki oly' mélyen elmeredt az újságban.
    - Jó reggelt! - köszöntem neki, majd egy cuppanós puszit nyomtam kissé borostás arcára. Amikor észlelte jelenlétemet elmosolyodott.
    - Jó reggelt Lena! Hogy aludtál? - kíváncsiskodott.
    - Egész jól, bár kicsit meleg volt - mondtam neki, miközben a hűtőben kutattam valami ehető étel után  - Anya hol van? Dolgozni ment?
    - Igen. Ha inni is szeretnél, akkor van gyümölcsös tea a pulton, nem rég főztem - nem láttam arcát, viszont tudtam, hogy mosolyog. Pár másodperc után a szendvicshez szükséges ételeket a pultra pakoltam. Egy kis idő után ott díszelgett a tányéromon a mennyei szendvics. Mint apus mondta a pulton tea volt, aminek jó mélyen beszívtam annak illatát. Erdei gyümölcsök illata és íze keveredett, amit egyszerűen imádok. Levettem a polcról a Green Day-es bögrémet, majd megtöltöttem a gyümölcsös folyadékkal. A szendvicsem és teám társaságában leültem az asztalhoz, majd falatozni kezdtem, közben apa jó étvágyat kívánt amit illem tudó ember módjára megköszöntem.

Van egy olyan érzésem, hogy ma nem fog elállni az eső, ami tényleg fura. Épp a közösségi oldalakat böngésztem, amikor megcsörrent a telefonom. Mickey villogott a képernyőn amitől elmosolyodtam. Mióta megismertem, minden napra terveik vannak a fiúkkal, amikbe engem is belevonnak. Örülök, hogy törődnek velem.
    - Szevasz, Sunshine! - szólt bele színes hajú Mike-om. Egy jó ideje Sunshine-nak nevez, hogy miért? Nos, fogalmam sincs. Ha neki ez tetszik, hát rendben.
    - Hali, Rainbow Dash! - köszöntem nevetve. Ha ő így, én úgy. - Mi a terv mára?
    - Ma nyugis napot tartunk - sóhajtott kuncogva - Ha gondolod átmehetek.
Tudtam, hogy mosolyog. Most mindenki fejében az forog, hogy járunk-e vagy sem. Nem járunk.
    - Persze, gyere nyugodtan - mostanra már vigyorogtam.
    - Remélem üres a szobád - mondta komoly hangnemben, én pedig lefagytam. Ez most dugni akar vagy mi? Valószínűleg észrevette szótlanságomat és elkezdett nevetni - Nem szexre gondoltam te perverz állat, úgy értettem hogy lehet-e a szobádban cigizni. De ami azt illeti nem vagyok rossz az ágyban.
    - Te beteg vagy! De nagyon - mondtam nevetve - Mennyi idő múlva érsz ide?
    - Nyugodtan lejöhetsz ajtót nyitni - mondta, majd megszakította a vonalat. Ebben a pillanatban meghallottam a csengő hangját. Mosolyogva megráztam a fejem, majd leszaladtam.