3.fejezet/1

Reggel a mobilom csörgésére ébredtem. Még annak örültem volna ha az ébresztő szólna. Morcosan kikeltem az ágyból és a krémszinű íróasztalomhoz sétáltam, majd megnéztem, hogy ki hív. Ismeretlen szám. A kíváncsiságom hajtott, szóval elhúztam a ''fogadás'' gombot.
-Haló?-kérdeztem kissé álmosan.
-Lena, te vagy az?-kérdezte egy ismerős hang.
-Igen?!
Hallottam ahogy sóhajtott egyet.
-Michael vagyok -itt én is fellélegeztem. Azt hittem, hogy valami idióta hívott.
-Honnan van meg a számom?-kérdeztem kíváncsian, mivel jól tudom, hogy nem adtam meg neki a számom.
-Telefonkönyv -nevetett. Hogy ez nekem nem jutott eszembe?!
-És...miért is hívtál ilyen korán?-kérdeztem egy ásítás közepette. Sóhajtott egyet, majd megszólalt.
-Lena, fél tíz van és csak azért hívlak, hogy hamarosan indulok, meg, hogy milyen kaját vegyek?-éreztem hangján ahogy vigyorog, közben zöld hajába túr.
-Chipset...... sok-sok chipset -mondtam hunyorogva, de aztán rájöttem hogy ő ezt nem látja. Elkezdett nevetni.
-És csokit!-mondtam gyorsan. Nagyon régen ettem csokit, eddig fogyókúrán voltam ami meghozta a kívánt eredményt. De már nem bírom tovább oly' finom szerelmem nélkül aki mindig megértett.
-Igenis, kapitány!-nevetett. -Na, kapd össze magad mert lassan majd érkezek -és ezzel le is tette. Én pedig az órámra tekintettem, ami háromnegyed tízet mutatott. A telómat letettem az asztalra, majd a szekrényhez rohantam. Kivettem belőle egy rózsaszín csőnadrágot, és egy lenge fehér felsőt. A fehérneműs fiókhoz sétáltam, kivettem egy fehér melltartót és egy szintén fehér francia bugyit. Gyorsan magamra kaptam mindent amit előszedtem, nem érdekelt volna ha valaki benyit. Siettem!
A fürdőben megmostam az arcom, fogat mostam -bár nem is ettem-, majd megfésültem a hajam. Hagytam természetes módban a vállamra omolni. Sminknek csak alapozót és szempillaspirált tettem fel. Fújtam magamra egy kis parfümöt majd visszasétáltam a szobámba. Épp a telómat tettem a zsebembe, amikor eszembe jutott hogy még friss a tetoválás, ezért le kéne ragasztani valamivel. Tudtommal még maradt az első tetkómról ez az átlátszó papír, vagy mi. Leszaladtam a konyhába, ott ült apa és újságot olvasott. Köszöntem neki, majd előkotortam az átlátszó cuccot, és a nappaliba mentem. Leültem a kanapéra és pont akkor hallottam egy dudaszót, ami azt jelentette hogy Michael a házunk előtt áll. Elkáromkodtam egy sort, majd elkezdtem tekerni a papírt. Amennyit jónak találtam levágtam, majd kerestem ragasztót.
Valószinűleg sokáig sz*rakodtam a tattoo leragasztásával mert meghallottam a csengő hangját, és mielőtt még felkeltem volna, apa szólt hogy majd ő kinyitja. És mielőtt megkérdeznétek, anya már rég elment itthonról. Pár napja talált munkát, és most dolgozik.
Egy ismerős alak sétált be a nappaliba, és furán nézett rám.
-Te meg mi a francot csinálsz?-kérdezte köszönés nélkül, amit szívem szerint egy kicsit bunkónak találtam.
-Neked is szia Mikey-köszöntem neki rá se nézve, mert még mindig a tattoo leragasztásával foglalatoskodtam. Semmi kedvem nincs ahhoz hogy a dokihoz járjak amiért befertőződhet.
-Kérdeztem valamit...-tért vissza a témához Michael.
-Épp a tetkómat próbálom leragasztani, mivel nem akarom hogy befertőződjön-mondtam halál nyugodtan.
-Van tetkód? Na, várj, segítek.... a srácok már várnak minket-mosolygott. Valószinűleg olyanok lehetnek ezek a fiúk mintha testvérek lennének. Egy kis szenvedés után, de sikerült leragasztani. Elköszöntem apától, felvettem a fehér Converse cipőmet. Kiléptünk az ajtón, majd a fekete járgány felé vettük az irányt. Mikor közelebbről megvizsgálhattam, csak egy 'Wow' jött ki a torkomon. Mikey csak önelégülten mosolygott, majd úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót. Beültem, majd nem sokkal később a zöld hajú srác is mellettem ült.
-Tehát, hogy csak úgy ismertessem a fiúkat veled valamennyire -kezdte el, mire őt kezdtem kémlelni.-Kezdjük Calummal... nos, ő olyan kedves, megértő, bohókás, perverz és flegma, de csak akkor ha valaki nem szimpi neki vagy pedig nem úgy van valami ahogy ő akarja. Utána van Luke, ő a legnyugodtabb köztünk, sokat eszik, kedves, vicces és kibaszott magas -itt mind a ketten elnevettük magunkat. -Akkor ott van még Ashton... ő a legidősebb köztünk, de a a leghülyébb is. Amúgy nagyon megértő és közvetlen az emberekkel, nagyon jó társaság.... És végül ott vagyok én, akiről nem hiszem hogy kell mesélnem!-egy pillanatra levette szemét az útról és rám mosolygott. Az út további része csendben telt, csak a rádió hangját és az autó motor gyönyörű brummogását hallottuk, ami -lehet hogy hülyén hangzik- elvarázsolt. Imádom az autókat.
Viszonylag elég gyorsan elértünk a házig ahol Michael lakott. Leparkolt a feljárón majd leállította a motort és kiszálltunk. Rögtön megcsapta a fülemet a hangos ricsaj. Mikey küldött egy biztató mosolyt, majd karját átdobta a vállamon és az ajtóhoz invitált. Beléptünk a házba így még jobban hallva a fiúk hangoskodását.

2.fejezet

Már egy ideje a parkban deszkázom egyik helyről a másikra... céltalanul. Agyam az eddigi életemen kattog, szokás szerint. Óvodától kezdve a mai napig mindent amire emlékeztem elgondolkoztam. Nem igazán voltak barátaim, szóval nem igazán hiányzott a régi életem, viszont fura lesz megszokni, hogy most nagyvárosban fogok élni. Míg nem költöztünk Sydney-be, egy mezővárosban éltünk a szüleimmel. Sajnos nem volt testvérem, pedig mindig is szerettem volna legalább egyet. A szüleimmel nem igazán tudtam megbeszélni a gondjaimat, mivel nagyon sokat dolgoztak és utaztak. Az a két 'barátnak' nevezhető lény, akik alig foglalkoztak velem, sosem érdeklődtek irántam. Ellentétben velük, én mindig is gondoskodó fajta voltam. Rögtön kiszúrtam ha valakinek valami gondja volt. Olyanoknak segítettem egyes dolgokban -lelkileg- akik engem le se sz*rtak, és még egy 'köszönöm'-öt se mondtak. Az egyik esetnél már betelt a pohár, elegem lett ebből és úgy döntöttem hogy valamilyen részt megváltozok. Ezt azt hiszem 15 éves koromban döntöttem el. Ez volt életem legjobb döntése.. akkor kattantam rá a tetkókra és könyörögtem anyuéknak hogy nekem is lehessen. Először nem engedték, viszont akkor titokban csináltattam, egy cserkész liliomot. Mikor rájöttek, eléggé kiakadtak, de aztán rájöttek hogy nem tudnak már megváltoztatni, szóval inkább beletörődtek.
Még egyes dolgokon elgondolkoztam, végül elértem egészen a mai napig. Az a kék szemű srác. Rajta agyaltam. Miért jött utánam? Miért érdekelte a nevem? Miért voltam vele annyira bunkó, amikor ő nem mondott rám egy rossz szót se? Túl sok a 'miért?'.... a fejemben egy csomó megválaszolatlan kérdés kavargott, amikor hirtelen valaki nekem jött -vagy én mentem neki-, és ennek következtében leestem a gördeszkáról. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat.
-Oh Jézusom....sajnálom, nem volt szándékos.....-hadarta gyorsan egy hang, ami valószínűleg fiúé lehetett. Segített felállni, majd leporoltam magam és ránéztem. Kicsit meglepődtem a haján, ami különös furcsasággal zölden virított. Eszembe jutott hogy hozzá kéne szólni, tehát szólásra nyitottam a számat.
-Nincs semmi baj, meg én is figyelhettem volna jobban-eresztette neki egy kis mosolyt. Újra haját kezdtem vizsgálni, amit észrevehetett mert elkezdett nevetni. Belenéztem szemébe ami kék volt. Végigmért, majd a földre nézett és meglátta a deszkám.
-Gördeszkázol?-kérdezte vigyorogva. Én csak bólintottam mosolyogva.
-Oh milyen barom vagyok...-csapott homlokára- Michael vagyok. Michael Clifford.
Kezet nyújtott én pedig elfogadtam.
-Lena Henderson.
Ismét elvigyorodott. Remélem jóba leszünk, és remélhetőleg sokszor fogom látni. Nem mint a szöszkét, rá nem igazán vagyok kíváncsi. Nem szimpatikus.
-És mióta deszkázol?-zavart meg gondolkodásom Michael.
-Nem olyan rég óta, csupán 2 éve-mosolyogtam rá.
Nagyon sokáig beszélgettünk. Észre se vettük, de már kezdett sötétedni, én pedig vacsorára otthon szerettem volna lenni. Mikey felajánlotta hogy hazakísér ha már úgy nekem jött, ezzel fájdalmat okozva a hátsó felemnek. Vonakodva de elfogadtam. Elindultunk a megfelelő irányba majd ismét beszélgetni kezdtünk. Hazafelé kicsit többet mesélt erről a bandáról, amit ő és a haverjai alapítottak. Megígérte hogy holnap bemutat nekik. Ennek külön örültem, mert így legalább lesznek barátaim. Lassan megérkeztünk a házunk elé.
-Nos, itt lennénk-mondtam számat elhúzva. Ő is így tett, majd megszólalt:
-Hát akkor szia Lena, aludj jól és holnap délelőtt tízre legyél kész, mert viszlek a haverokhoz-mondta a végét nevetve, majd megölelt. Én is nevettem és viszonoztam gesztusát. Lassan elengedett, én pedig egy puszit nyomtam arcára amitől egy kicsit elpirult.
-Jóéjt Mikey..... ne értsd férre ezt a puszit-kacsintottam rá majd beslisszoltam a házba és elordítottam magam hogy 'Megjöttem'. A konyhába mentem, kezet mostam és átmentem az ebédlőbe. Nyomtam egy puszit szüleim arcára köszönés képpen, majd neki láttunk enni, mert épp időben értem ide.
Vacsora után gyors letussoltam, persze úgy hogy az újdonsült tattoo-t ne érje víz. Megszárítkoztam, felvettem a pizsamám, ami egy kb. 3 számmal nagyobb All Time Low-s póló volt, és egy egyszerű francia bugyi. Mivel meleg volt, nem vettem fel nadrágot. Felnyitottam a laptop-ot és bejelentkeztem a nagyobb közösségi oldalakra, ilyen volt a Facebook és a Twitter, a mobilomon pedig felmentem Instagramra. Nem sok érdekes dolog volt, sőt semmi. Mikey bejelölt facen és bekövetett Twitteren. Visszajelöltem/követtem, majd lecsuktam. Elég fáradt voltam. A hajamat felkötve hagytam és bedőltem az ágyba, de persze előtte elkapcsoltam a villanyt. Betakaróztam -fogalmam sincs miért, hiszem meleg volt- és lehunytam szemhéjaimat. Elég gyorsan átmentem 'Álomországba' és ott éltem le az este többi részét.

1.fejezet

Megálltak előttünk, nekem csak intettek majd az ázsiai fiú Joe-hoz fordult, aki csak meredt rá.
-Joe, nem úgy volt hogy ma nekem fejezed be a tetkómat?-kérdezte idegesen a srác. A tetováló sóhajtott egyet majd ismét ráemelte tekintetét.
-A csajjal előbb megbeszéltem, te meg csak gyorsan elmentél hogy nem tudtam mondani hogy hányra gyere!-'szidta le' a srácot. A mögötte álló srác velem együtt próbálta visszatartani a nevetését. Persze nekem azért elég fura volt hogy három hímnemű áll körülöttem én pedig melltartóban vagyok. Kipirult arccal az atlétám után nyúltam és a mellkasomra tettem. A szőke hajú srác minden mozdulatomat követte. Majd szeme megakadt az atlétámon amin a 'Ramones' logója volt.
-Bírod a Ramones-t?-kérdezte halkan, mivel Joe és a másik srác épp valamin dumáltak.
-Ja..te is?-kérdeztem vissza. Bólintott egyet. Ezután csöndben voltunk, és vártuk hogy befejezzék a traccs partit. Mikor végre befejezték a kreol bőrű srác fújtatva leült és rám meredt.
-Mivan?!-kérdeztem furán nézve rá.
-Örülj, előbb lesz tetkód!-mondta még mindig engem nézve. Én csak vállat vontam, majd Joe felé fordítottam a fejem épp a feketét töltötte a 'szerkentyűbe'. Felém fordult, majd rámutatott az atlétámra, jelezve hogy tegyem le, mert ő nem fizeti az 10 évi mosást, csak mert a festék nem fog kijönni belőle. Szemforgatva visszatettem oda ahonnan elvettem. A két srác szeme rögtön megakadt mellkasomon, a kreol bőrű pedig egy perverz mosolyra húzta száját. Megforgattam szemeimet majd figyelmemet a tetováló tű felé fordítottam, ami éppen akkor ért hozzá a bőrömhöz. Számat összeszorítottam a fájdalomtól. Eleresztettem egy sóhajt majd lehunytam szemeimet.
-Mi az? Csak nem fáj?-kérdezte némi gúnnyal a hangjában. Szúrósan rápillantottam majd megszólalt.
-Most nagyon szépen megkérlek hogy fogd be azt a lepcses szádat, vagy kitépem a nyelved! Így is elég szar napom van, erre jössz te és még jobban elbaszod!-mondtam minél idegesebben. Erre csak elkerekedett szemmel bámult rám, majd a haverjára. Visszafordítottam a fejem, és vártam hogy Joe befejezze.

***

Amint Joe befejezte, lefényképezte és már mehettem is. Mosolyogva megköszöntem és átadtam a pénzt. Amikor az ajtón mentem ki, hallottam ahogy a kreol bőrű azt mondja, hogy 'Na végre!'. Nem nagyon izgatott, szóval csak lazán elindultam a kijárat felé. Mosolyogva elköszöntem a csajtól aki eligazított, majd kiléptem a az ajtón. A gördeszkám felé vettem az irányt, amit a falnak döntöttem. Elvettem, ráálltam és épp indulni akartam amikor egy kéz a jobb csuklómhoz kapott. Kicsit megijedtem, és ennek köszönhetően majdnem elestem. Hátraforditottam a fejem és megpillantottam a kék szemű, piercing-es srácot. Igy jóval
magasabb volt mint én.
-Mit akarsz?-kérdeztem idegesen.
-Legalább a neved áruld el.....-engedett felém egy szerény mosolyt. Azt hittem elröhögöm magam, engem nem lehet ilyen könnyen megvenni.
-Hé figyelj....ha annyira tudni akarod hogy ki vagyok, akkor telj be annyival hogy Lena. Engem nem lehet ilyen könnyen elcsábítani! Tudom mi a célod, de nem, nem vagyok ribanc..... minden férfi benyalizik aztán meg csak úgy eldobják a nőket! Na ebből nem kapsz!-és bemutattam neki a gyönyörűséges középső ujjam. Csak megrökönyödve állt ott előttem, majd egy mély levegőt véve szólásra nyitottam ajkait.
-Semmi ilyen szándékom nincs....nem minden férfi ilyen!-és megint mosolygott. Úristen, hogy tud valaki ennyit mosolyogni? Még ilyen helyzetben is....
Elrántottam a kezem, majd csapot-papot otthagyva elindultam a parkba. Nem akartam haza menni. Úgyse tudnék ott mit csinálni.... tehát az úti cél: a park.