6.fejezet

... a kezemet szájára tapasztottam és úgy engedtem, hogy 'megcsókoljon'. Ez szemtelenségnek számit, viszont amennyire akartam ezt a csókot, annyira ment volna tönkre a barátságunk. Mikor rájött, hogy nem ajkaimat csókolja, hanem a kezemet, kinyitotta szemeit, és tekintetét az enyémbe fúrta.
    - Sajnálom Michael - miután kiejtettem e szavakat, felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt. Mielőtt kiléptem volna a barna fa ajtón, még visszapillantottam rá. - Nem akarlak elveszíteni.
Ezután utamat a konyhába vettem. Elővettem egy poharat, letettem a pultra, majd a hűtőhöz sétáltam. Szinte derékig benne kotorásztam, amikor valaki nevetve rácsapott a seggemre. Felsikoltottam az ijedtemben. Kinéztem a hűvös tárgy mélyéről, majd már kezdtem is a mondanivalómat.
    - Michael! Mondtam, hogy nem... - és ekkor pillantottam meg azt a személyt, aki nem Mike. Lucas Robert Hemmings állt előttem személyesen.
    - Neked is szia Lena - köszöntött erős ausztrál akcentusával, amit annyira imádok. Bár ő ezt nem tudja. - Bocs a seggre csapás miatt, olyan jól néztél ki így - piercingjével játszott.
   - Látom vicces kedvedben vagy Hemmings - sóhajtottam egy nagyot, majd visszafordultam a hűtőhöz, és végre megtaláltam amit kerestem. Limonádé, az én nyelvemen csak citrom-lötty.
   - Meg sem kérdezed, hogy miért vagyok itt? És azt sem, hogy honnan tudom a házszámod?
   - De igen. Mégis miért vagy itt? És honnan tudod a házszámom? - a válasz csak egy Luke féle vigyor volt. Megforgattam a szemeimet és az emelet felé pillantottam.
   - Michael Gordon Clifford! Gyere de rögtön a konyhába! - ordítottam torkom szakadtából. A szineshajú egy pillanat alatt mellettem termett.
   - Igen? Mintha anyám ordított volna! Áh, szevasz Luke - pacsizott le a haverjával.
   - Michael... khm... - szóltam neki, mire rám nézett mosolyogva. Nemrég még egy majdnem elcsattant csók történt, most pedig itt ül és rám mosolyog. - Luke honnan tudja a házszámom? És miért van itt?
   - Ash és Calum is tudja, meg a teló számod is tudják. Amúgy hamarosan ők is itt lesznek - és itt bevetette az angyali mosolyát. Ahogy Luke is.
   - Jaj fiúk... - sóhajtottam, majd mögéjük sétáltam és megöleltem őket. Rögtön visszaöleltek. Beszívtam a keveredett, viszont kellemes férfi parfümök illatát. - De azért máskor előbb is szólhatnátok, hogy számítsak vendégekre.
Elnevettük magunkat, ami azt illeti egy ideje nagyon jóba vagyunk ezekkel az idiótákkal. Calum már nem bunkózik velem, hanem inkább ölelget. Luke elmondta, hogy nem szerelmes belém, csak egy kisebb fellángolása volt, mivel hasonlítok egy régebbi barátnőjére. Ashel pedig már az megismerkedésünk óta jóba vagyok.
Ajtó csapódást hallottunk, majd a konyhában hirtelen megjelent -ez gyenge kifejezés- röhögő fejjel Ashton és Cal. Calum már majdnem a földön fetrengett, a göndör pedig csak őt bámulta és röhögött. Mi hárman pedig lesokkolva figyeltük őket. Ránk pillantottak, majd még nagyobb röhögésbe kezdtek.
    - Mivan ezekkel? Mit szívtak? - kérdeztem Luketól suttogva.
    - Franc tudja. Valószinűleg oxigént, nitrogént, és egymás széndioxidját - magyarázta nevetve. Ezek hallatán felkuncogtam, majd a két dilisre néztem.
    - Fiúk, mi ez a röhögő görcs? Egymásra néztek és még jobban röhögtök, vagyis ribancok módjára vihogtok - néztem rájuk.
    - Ez... a beteg állat... - fuldokoltan beszélt a röhögés miatt, a göndör. - Belökött egy bokorba.... aztán... kijött Mrs.Jersey... a pasizós öregasszony... és... egy seprűvel megtámadott... aztán észrevette, hogy milyen.... helyes vagyok és azt mondta, hogy... - röhögött megállás nélkül, szaggatottan beszélt, majd ránézett Calumre.
    - Ha van kedvetek játszadozni, akkor gyertek be - utánozta Cal a nénit, mire belőlünk is kiszakadt a röhögés. Hasamat fogva röhögtem,  a többiek szinte a földön fetrengtek. Ráborultam az egyik bárszékre, és úgy rázkódott tovább a vállam. Tudtam, hogy a vénlány nyitott házasságban van, de ez durva. Flörtölni két sráccal, akik legalább 20 évvel fiatalabbak mint ő. Hűű....

***

    - Szóval benne vagy, Lena Henderson? - kérdezte Luke erős ausztrál akcentussal.
    - Egy egész nyár? Csak veletek? Amerika? - lepődtem meg, hirtelen a könny szökött a szemembe. Sosem voltam olyan helyzetben, hogy a régi ''barátaim'' elhívjanak valahova. Maximum azért csinálták, mert így volt illendő. Szerettem őket, viszont sokszor éreztem úgy, hogy nem tartozom közéjük. És most itt vagyok Ausztrália, Sydney nevű városában és ezek az idióták arra kérnek, hogy a nyáron utazzuk körbe Amerikát. - Jézusom srácok. Olyan kedvesek vagytok - kezdtek el folyni a könnyeim, majd feléjük néztem. Elnevettem magam, mikor csoportos ölelésben részesítettek. A könnyeim zuhatagként folytak, viszont semmi köze nem volt a szomorúsághoz. Inkább meghatódtam és boldog voltam. - Nagyon szeretlek titeket! - nagyon szorosan szorítottam őket magamhoz. Miután elengedtem őket, Luke elém térdelt és nevetve letörölte a könnyeimet. Én csak mosolyogtam, ahogy a többiek is.
   - Ja és ne aggódj, a szüleiddel már megbeszéltük. Nehezen, de belementek - mondta Mikey, majd beletúrt a hajába.
   - Köszönöm - ennyit tudtam kimondani, aztán felálltam és Michael karjaiba zártam magam. - Ugye nem rajtam fogjátok kiélni a szexuális vágyaitokat az utazás alatt? Mert ha igen, azt hiszem ingyen here műtétet kaptok.

Bárcsak látnák ezt egyesek...