3.fejezet/1

Reggel a mobilom csörgésére ébredtem. Még annak örültem volna ha az ébresztő szólna. Morcosan kikeltem az ágyból és a krémszinű íróasztalomhoz sétáltam, majd megnéztem, hogy ki hív. Ismeretlen szám. A kíváncsiságom hajtott, szóval elhúztam a ''fogadás'' gombot.
-Haló?-kérdeztem kissé álmosan.
-Lena, te vagy az?-kérdezte egy ismerős hang.
-Igen?!
Hallottam ahogy sóhajtott egyet.
-Michael vagyok -itt én is fellélegeztem. Azt hittem, hogy valami idióta hívott.
-Honnan van meg a számom?-kérdeztem kíváncsian, mivel jól tudom, hogy nem adtam meg neki a számom.
-Telefonkönyv -nevetett. Hogy ez nekem nem jutott eszembe?!
-És...miért is hívtál ilyen korán?-kérdeztem egy ásítás közepette. Sóhajtott egyet, majd megszólalt.
-Lena, fél tíz van és csak azért hívlak, hogy hamarosan indulok, meg, hogy milyen kaját vegyek?-éreztem hangján ahogy vigyorog, közben zöld hajába túr.
-Chipset...... sok-sok chipset -mondtam hunyorogva, de aztán rájöttem hogy ő ezt nem látja. Elkezdett nevetni.
-És csokit!-mondtam gyorsan. Nagyon régen ettem csokit, eddig fogyókúrán voltam ami meghozta a kívánt eredményt. De már nem bírom tovább oly' finom szerelmem nélkül aki mindig megértett.
-Igenis, kapitány!-nevetett. -Na, kapd össze magad mert lassan majd érkezek -és ezzel le is tette. Én pedig az órámra tekintettem, ami háromnegyed tízet mutatott. A telómat letettem az asztalra, majd a szekrényhez rohantam. Kivettem belőle egy rózsaszín csőnadrágot, és egy lenge fehér felsőt. A fehérneműs fiókhoz sétáltam, kivettem egy fehér melltartót és egy szintén fehér francia bugyit. Gyorsan magamra kaptam mindent amit előszedtem, nem érdekelt volna ha valaki benyit. Siettem!
A fürdőben megmostam az arcom, fogat mostam -bár nem is ettem-, majd megfésültem a hajam. Hagytam természetes módban a vállamra omolni. Sminknek csak alapozót és szempillaspirált tettem fel. Fújtam magamra egy kis parfümöt majd visszasétáltam a szobámba. Épp a telómat tettem a zsebembe, amikor eszembe jutott hogy még friss a tetoválás, ezért le kéne ragasztani valamivel. Tudtommal még maradt az első tetkómról ez az átlátszó papír, vagy mi. Leszaladtam a konyhába, ott ült apa és újságot olvasott. Köszöntem neki, majd előkotortam az átlátszó cuccot, és a nappaliba mentem. Leültem a kanapéra és pont akkor hallottam egy dudaszót, ami azt jelentette hogy Michael a házunk előtt áll. Elkáromkodtam egy sort, majd elkezdtem tekerni a papírt. Amennyit jónak találtam levágtam, majd kerestem ragasztót.
Valószinűleg sokáig sz*rakodtam a tattoo leragasztásával mert meghallottam a csengő hangját, és mielőtt még felkeltem volna, apa szólt hogy majd ő kinyitja. És mielőtt megkérdeznétek, anya már rég elment itthonról. Pár napja talált munkát, és most dolgozik.
Egy ismerős alak sétált be a nappaliba, és furán nézett rám.
-Te meg mi a francot csinálsz?-kérdezte köszönés nélkül, amit szívem szerint egy kicsit bunkónak találtam.
-Neked is szia Mikey-köszöntem neki rá se nézve, mert még mindig a tattoo leragasztásával foglalatoskodtam. Semmi kedvem nincs ahhoz hogy a dokihoz járjak amiért befertőződhet.
-Kérdeztem valamit...-tért vissza a témához Michael.
-Épp a tetkómat próbálom leragasztani, mivel nem akarom hogy befertőződjön-mondtam halál nyugodtan.
-Van tetkód? Na, várj, segítek.... a srácok már várnak minket-mosolygott. Valószinűleg olyanok lehetnek ezek a fiúk mintha testvérek lennének. Egy kis szenvedés után, de sikerült leragasztani. Elköszöntem apától, felvettem a fehér Converse cipőmet. Kiléptünk az ajtón, majd a fekete járgány felé vettük az irányt. Mikor közelebbről megvizsgálhattam, csak egy 'Wow' jött ki a torkomon. Mikey csak önelégülten mosolygott, majd úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót. Beültem, majd nem sokkal később a zöld hajú srác is mellettem ült.
-Tehát, hogy csak úgy ismertessem a fiúkat veled valamennyire -kezdte el, mire őt kezdtem kémlelni.-Kezdjük Calummal... nos, ő olyan kedves, megértő, bohókás, perverz és flegma, de csak akkor ha valaki nem szimpi neki vagy pedig nem úgy van valami ahogy ő akarja. Utána van Luke, ő a legnyugodtabb köztünk, sokat eszik, kedves, vicces és kibaszott magas -itt mind a ketten elnevettük magunkat. -Akkor ott van még Ashton... ő a legidősebb köztünk, de a a leghülyébb is. Amúgy nagyon megértő és közvetlen az emberekkel, nagyon jó társaság.... És végül ott vagyok én, akiről nem hiszem hogy kell mesélnem!-egy pillanatra levette szemét az útról és rám mosolygott. Az út további része csendben telt, csak a rádió hangját és az autó motor gyönyörű brummogását hallottuk, ami -lehet hogy hülyén hangzik- elvarázsolt. Imádom az autókat.
Viszonylag elég gyorsan elértünk a házig ahol Michael lakott. Leparkolt a feljárón majd leállította a motort és kiszálltunk. Rögtön megcsapta a fülemet a hangos ricsaj. Mikey küldött egy biztató mosolyt, majd karját átdobta a vállamon és az ajtóhoz invitált. Beléptünk a házba így még jobban hallva a fiúk hangoskodását.